Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: II. Kor. 5:17-21 ,,Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek el­múltak, imé újjá lett minden.” [II. Kor. 5:17) Az az ember, aki magát nagyra tartja nem ismeri az igazi életet. Sőt még az sem elég, ha másokat magához hasonlónak tekinti. Ha valaki gazdagab­bá akarja tenni életét, magasabbhoz kelle azt mér­nie — Istenhez, akit Krisztusban ismerünk meg. Senki nem fordíthat hátat Krisztusnak anélkül, hogy meg ne szenvedne érte. Megfosztja saját ma­gát a gazdagabb élettől. Hátat fordítani a Krisztus­ban való világosságnak annyit jelent, mint fokozni a lélek sötétségét. Megtérni annyit jelent, mint irányt változtatni. Azonban nem lehet az csak felszínes irányváltoz­tatás; nem lehet megelégednünk csak külsőleges megváltozással. A változásnak szívünk, életünk belsejében kell létre jönnie. A keresztyén megtérésnek a megtapasztalása az, hogy élek többé nem én, hanem a Krisztus él ben­nem. Shoemaker Sámuel így fejezte ki: ,.mikor éle­ted irányítását Krisztusra bízod, akkor történt meg újjászületésed”. IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, arra kérünk Téged, hogy végy minél teljesebb lakozást szívünkben; te­remts újjá bennünket Szent Fiad által. Az Ő nevében ké­rünk, hallgass meg kegyelmesen. Ámen. — Milyen boldogság elszakasztani magunkat Krisztustól, mikor ő életünknek igazi értelmet tud adni. — Augsburger S. Myron, Virginia PÉNTEK, JANUÁR 19 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom