Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: II. Kor. 4:7-12

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy az erőnek rendkívüli nagysága Istené legyen és ne magunktól való.” (II. Kor.. 4:7)

A világban kezdettől fogva egy állandó változás folyik. Ennek üteme különösen meggyorsult közel ötszáz évvel ezelőtt. Századunkban pedig olyan méreteket öltött a változás üteme és aránya, hogy szinte lehetetlen lépést tartani vele.

A változások természetesen az egyház életét sem hagyták érintetlenül. A szolgálat formája állandóan változik, — alkalmazkodni kell a megváltozott élet feltételeihez. Istent nem lehet a templom falai közé zárni. Akkor, ott és úgy kell róla bizonyosságot tenni, — ahol, amikor és ahogy alkalom nyílik rá. De soha nem veszhet el a forma miatt a bizonyságtétel lényege. És mindig tisztában kell lennünk vele, hogy szolgálatunk soha nem lehet tökéletes. Az egyetlen vígasztalásunk az, hogy Istennek hatalma és kegyelme még arra is elégséges, hogy a mi tökéletlen szolgálatunkat az Ő dicsőségére használja fel.. .

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 18

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük néked, hogy minden gyarlóságunk ellenére szolgáidul hívtál el minket. Kérünk, tarts meg kegyelmedben, — s ha bizonyságtevésünk gyenge is, — ne vess el minket, Ámen.

— Istennek ereje olyan gyenge cserépedényben lesz nyilvánvalóvá, mint a mi életünk. —

Julien Florence, Quebec

20