Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, JŰNIUS 7

Olvassuk: II. Korintus 5:17—21

„Isten... minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által és nékünk adta a békéltetés szolgálatát.” (II. Korinthus 5:18)

Sinclair Lewis regényének, Elmér Gantry-je nem valami hízelgő képet fest egy protestáns evangélistáról. Mégis van a regénynek egy jelenete, ami elgondolkodtató. Az Igét hirdető nő felhívja a gyülekezetét, hogy hajtsák meg fejüket és imádkozzanak együtt. Közben észreveszi, hogy egy hitetlen újságíró felvetett fejjel, tiszteletlenül áll ott. Áthatóan ránéz erre a férfira és ezt mondja: „Lehet, hogy Te még nem hiszel Istenben, de Isten hisz benned és Iát benned valamit!”

Az Evangélium örömüzenete is ezt a kegyelmet hirdeti: Mi talán még nem közeledünk Istenhez Ő mégis kész bennünket elfogadni, hitetlenségünket, engedetlenségünket megbocsátani Jézus Krisztusért. Emberek életében csodálatos változások álltak be, mikor elfogadták ezt az általa kínált bocsánatot, békességet. A hirtelen lobbanó, de ugyanakkor hamar megingó Pétert kősziklává, rettenhetetlen vezetővé változtatta. A becsületes, de kételkedő Tamást szilárd hívővé. A cinikus, hitetlen Nátánaelt odaszentelt életű követőjévé. Az érzékeinek élő Augusztinuszt a tiszta és szent életben kimagasló példává tette. Az átváltoztatott életek listája szinte végtelen. A Vele való közösség, a Tőle nyert békesség bennünk is felszínre hozza és kibontakoztatja azokat a tulajdonságokat, melyekkel Öt szolgálhatjuk. Felszabadít bennünket arra, hogy' az Istennel való megbékélés örömét mások felé is sugározzuk.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Istenünk! Köszönjük, hogy Fiadért megbékéltél velünk. Segíts minket, hogy hálából embertársaink jelé mi is fáradhatatlanul végezhessük a békéltetés szolgálatát. Ámen.

Whittle D. Charles, Tennessee — 40 —