Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Róma 12:1-10

„De nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem... úgy legyenek ók is egyek mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." (János 17:20-21)

1969-bcn az ázsiai földrészen éltem 6 hónapig, mint önkéntes egy klinikán dolgoztam. A szegény, beteg, roszszul táplált emberek barátságosak voltak. Az indiai munkatársi gárda jól együttműködött velünk; gondoskodott mindenről, modern orvosi szinten.

Időnként majdnem elmerültem azokban a problémákban, amikkel szembenéztünk: felmérni az emberek szükségleteit, közölni a szükségelt dolgokat azokkal, akik segíteni tudnának; a hitet és a reményt életben tartani.

Mint világi ember, megszoktam azt, hogy segítséget és biztatást találok az egyháznál. Ott, abban a faluban nem volt keresztyén egyház, csak 4 római katholikus apáca, akiknek iskolájuk volt a közelben: „a Jó Pásztor iskola”, ahová gyakran elmentem munka után. Teát készítettek nekem és átbeszéltük közös problémáinkat, néha nevetve, néha könnyeket ejtve. Minden esetben, mielőtt eltávoztam volna, bementem kicsi kápolnájukba. Mindig felfrissültén tértem vissza a kórházba és hálát adtam Istennek keresztyén felebarátaimért.

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenünk, megköszönjük Neked, hogy Fiadat, Jézus Krisztust elküldötted, azért, hogy nítson meg minket, hogyan szeressünk Téged és testvéreinket. Segíts, hogy követvén Öt, csakis az Ó útjain járjunk. Ámen.

— A szeretetet jó kapni, élvezni és szétosztani. —

Caldwell Evalyn, lowa.

SZOMBAT, MÁJUS 26

— 28 —