Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1973-05-01 / 3. szám
Olvassuk: Filippi 3:14-21 „Mindenki, aki résztvesz a versenyben, mindenben önmegtartóztató; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy romolhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél." Világszerte fiatalok cs idősök nézték a müncheni olimpiai játékokat. Sok gyermek is izgatottan, csillogó szemmel figyelte, mi lesz az eredmény. Régebben a gyermekek, ha jövőjükrc, pályaválasztásukra gondoltak, az egyik mozdonyvezető kívánt lenni, a másik huszár, egy harmadik színész, vagy talán miniszter. A mai gyermekek más ábrándokat kergetnek: űrhajósok akarnak lenni, mélytengeri kutatók, vagy Nobel-dijas orvosok. Most pedig, ezekben a hónapokban úgy döntöttek sokan, hogy sportolni fognak, hogy egyszer ők is ott legyenek majd az olimpiai dobogón. Egy kislány ismerősöm, aki eddig hetenként egyszer járt talajtorna gyakorlatokra, most arra kérte szülőit, hogy hetenként háromszor járhasson, mert szeretne idővel résztvenni valamelyik oliimpiászon. Akár író, tudós vagy filmsztár egy-cgy ifjú példaképe, milyen kevesen gondolnak arra, hogy a legnagyobb mintakép ma is Jézus. Az Övéhez hasonló jóság, tudás, szeretet, gyógyító erő és vezetőkészség senki másban nem található. Nemcsak bűneinket veszi magára, de botlásainkban is megértő, megbocsátó barát és Szabadító. Végül Ö visz majd át minket az örökkévalíságba, az Ö országába. IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, bocsásd meg nekünk, hogy csak erőtlenül és gyatrán tudjuk a mai fiatal generáció figyelmét a nagy példaképre, Jézusra irányítani. Adj nekünk ebben több erőt és lehetőséget. Ámen. — Ha én bizonytalanul futok, mit várhatok a ráirnbízottaktól? — SZOMBAT, MÁJUS 19 — 21 — Kálpay Albin, Magyarország