Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Zsidók 11:1-12

„A hit a reménylett dolgok felől való bizonyosság és a nem látott dolgok felől való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)

Egy család nyári vakációját töltötte a tenger mellett, Ausztrália déli részén. A gyerekek nagy élvezettel figyelték a fókák hancúrozását a közeli kis öbölben. Egyszerre csak elhatározták, hogy megmásszák a sziklás hegyoldalt. Apjuk vezetésével neki is eredtek, míg édesanyjuk lassan követte őket. hamarosan el is tűntek szeme elől, míg ő mind nehezebben találta meg az utat az éles sziklák között. Alig ért az út feléig s úgy érezte, hogy teljesen kifulladt és nem bír tovább menni. Pedig helyzete nem volt veszélytelen. Felette egy meredek szikla, alatta az örvénylő tenger. Lehetetlen — gondolta — s majdnem leesett. Ekkor meghallotta férje szavát, amint biztatta, hogy csak nyúljon fel, ragadja meg a számára még láthatatlan sziklapárkányt és húzza fel magát. Amint ő meglátja felesége kezét, ő is segít majd felülről. Ügy is tett és hamarosan boldogan ölelte magához szeretteit. Otthon, az este csendjében mégegyszer eszébe jutott a kritikus pillanat és arra gondolt, megmenekülését annak köszönheti, hogy hitt férje szavának.

A Jézusban való hit is ennyi: jól lehet nem látjuk őt testi szemeinkkel, de kinyújtjuk kezünket Feléje és megragadjuk őt teljes erőnkkel.

IMÁDKOZUNK: Uram, félek a jövőtől, nem látom alakulását és nem tudom, mi mindem történhet velem. Kérlek azért, fopd meg kezem, vezess és hiszem, hocni Veled minden javamra válik majd. Ámen

— A hit a megharcolt próbákon keresztül erősödik. —

O'Neill Dorothy, Dél-Ausztrália.

SZOMBAT, ÁPRILIS 28

61 —