Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1973-03-01 / 2. szám
Olvassuk: Máté 15:32-38 „ ... nem akarom őket elbocsőtani éhen, nehogy kidőljenek az úton.” (Máté 15:32) Keresztyén emberek igen gyakran elkövetik azt a hibát, hogy Jézust kizárólag az emberi lélek Megváltójának tartják. Embertársaik lelki szükségeiről akarnak csak gondoskodni s ezzel azt gondolják, hogy eleget tettek kötelességüknek. A fenti Ige pedig egy egészen más Jézusról beszél, aki az egész embert látja maga előtt, annak fizikai szükségeivel együtt. Ezért Jézus nem korlátozta tevékenységét csupán prédikálásra, hanem gyógyított mindenféle betegséget, kenyeret teremtett hallgatói számára, amikor arra volt szükség, sőt a társadalom igazságtalanságai miatti megkeseredésüket is igyekezett enyhíteni. Szánta, sajnálta az embereket és aggódott értünk. Tanuljunk ezért Jézustól ezen a téren is és próbáljunk segíteni embertársainkon minden tőlünk telhető módon. Ne csak azt kérdezzük meg tőle, hogy elolvasta-e a mai Igét, hanem azt is, hogy ebédelt-e, ki van-e fizetve a havi házbére, vagy van-e állása? Kérdezzük meg, hogy van a gyereke, vagy az édesanyja? Hogy miért szomorú, vagy ideges? — És akkor figyeljünk az Űrra. Mert lehet, hogy nem kell tennünk semmit, csak meghallgatnunk a másikat, hogy kiönthese a szívét. De az is lehet, hogy az Űr megindítja kezünket, hogy adjunk, lábunkat, hogy menjünk... IMÁDKOZZUNK: Urunk, nyisd meg szemeinket, hoav megláthassuk embertársaink szükségeit és tégy késszé minket, hogy segíthessünk. Hadd dicsőítsük együtt a Te nevedet. Ámen. — Az egymással való törődés is szolgálat. — Valcin Victoc, Haiti PÉNTEK, ÁPRILIS 27 — 60 —
