Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

I

PÉNTEK, ÁPRILIS 13 Olvassuk: Róma 8:26-30.

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak"

(Róma 8:28)

Huszonnégy évvel ezelőtt paralizist kaptam, mely megbénította alsótestemet. A nyugtalanító kérdés kezelésem alatt ez volt: „Mit is csináltam, amivel ezt megérdemeltem?” És „hogy tudok majd helytállni a világban ilyen testi fogyatékossággal?”

Az igazi választ az orvosok, ápolónők és ápolók szeretetéből és gondoskodásából kaptam, kik a kórházban gyógyulásomon munkálkodtak. Családom is mellettem volt. A legnagyobb felismerés akkor érkezett hozzám, mikor a fenti ige igazsága életem részévé vált. Mikor ez történt, elhagyott az önsajnálat. Belső biztonság töltött el; félelmeimet kivetettem és önbizalom fejlődött ki bennem.

Mikor megértettem, hogy a polió senki számára sem Isten akarata, többé nem volt indokom meglévő szellemi erőim fecsérlésére. Az erő, amit Krisztusban találtam képessé tett arra, hogy a megfelelő időben megküzdhessek életem feladataival.

IMÁDKOZZUNK: Urunk Istenünk add, hogy jobban szeressünk Téged minden földi jónál. Segíts hogyha a bánat sötét órái ránk következnek. Akkor lássuk, hogy Te velünk vagy és hogy általad elvégezhetjük mindazt, ami akaratod szerint jó. Ámen....

— Ha figyelünk Istenre, fogyatékosságaink ellenére is minden javunkra alakul ki. —

Miller H. E., Colorado

— 46