Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Róma 1:18-25.

„Én az Úr vagyok a te Istened... Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” (II. Mózes 20:2-3)

Kora reggel kint ültünk egy afrikai ház előtt, mikor a jószágot engedték ki a legelőre. Egy fehér bárány volt közöttük. Mihelyst alkalmam volt a társaságomban lévő keresztyén emberrel beszélni, megkérdeztem tőle: „Tud valamit a fehér bárányról?”

„Igen, tudok” — válaszolta. „Ez az ő istenük.”

Tovább kérdezősködve, próbáltam a rejtélyt megfejteni, hogyan lehet egy háziállat az istentisztelet tárgya. „Nagyon kevés feher bárány van az országban,” válaszolta társam. „Mikor fehérnek születik egy, az különlegességnek számít. Azok akik imádják, sokat áldoznak rá és nagyon boldogtalanok, ha valami történik vele.”

Ahogy fontolgattam, hogy a teremtmény nagyobb tiszteletben részesül, mint a Teremtő, megvilágosodott előttem, hogy hányán vannak, akik más isteneket imádnak, talán egy másik személyt, vagy rendszert, talán anyagi dolgokat, talán emberi helyeslést,vagy a saját maguk jóságát.

IMÁDKOZZUNK: Teremtő Urunk, Te aki ismered szíveink gondolatát, őrizz meg bennünket attól, hogy más isteneket szolgáljunk. Serkents bennünket mindinlcább a Te szolgálatodra és imádásodra. Fiad nevében kérünk, hallgass meg kegyelmesen. Ámen.....

— Minden, ami előbbrevaló életünkben Istennél, bálvány. —

Saeger M. Joanne, Afrika

SZOMBAT, ÁPRILIS 14.

— 47 —