Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 3. szám

Kedd, május 23.

Olvassuk: János 15:4—8.

»Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek.« (János 10:27.)

Nyugalmas este volt. Nappali szobánkban ültem és kinéztem a sötét éjszakába. Csend és békesség vett körül. Eszembe jutottak azok az embertársaim, akik most a világ számtalan pontján a háború zaja és félelmei között élnek. Miért 'is harcolunk szüntelenül egymás között? Mert nem engedjük be szívünkbe azt a békességet és szeretettet, ami Jézus Krisztustól származik?

Az Ő szeretete határtalan volt. A legfájdalmasabb halált szenvedte el értünk, hogy megváltson minket a bűn uralmától. De a halál rajta nem uralkodott, mert Ő az élet! Ha hallgatsz szavára, megérzed szeretetének és békességének megnyugtató csendjét.

A sötétség fejedelme harcra ösztökél minket, de Jézus Krisztus az Igén keresztül az Ő békességébe hív minket. Ha a békesség és szeretet szolgálatába állunk, felelősséget fogunk érezni felebarátaink iránt és segítjük őket szükségeikben.

Imádkozzunk: Mennyei édes Atyánk, tisztítsd meg szívünket, hogy megérezzük azt a szeretetet és békességet, ami Megváltónkból árad. Add, hogy felelősséget érezzünk felebarátainkkal szemben és azt keressük, ami áldásukra válik. Az Ur Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Keresed-e a békeség útját mindenben?

Tomcsányi Ödönné, Kalifornia

25