Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 3. szám

Olvassuk Róma 6:14—18.

»Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét és engedelmesség leikével támogass engem.« (Zsolt. 51:14.)

Egy asszony, aki a háború alatt a hadseregben ápolónőként szolgált, gyakran volt elcsüggedt és boldogtalan'. Valamikor egy súlyosan sebesült katona az ő osztályán vizet 'kért tőle. Mivel igen el volt foglalva, kurtán megtagadta tőle. A katona egy óra múlva meghalt. Az asszony az emiatt érzett lelkiismereti urdalást magával vitte a civil életbe is. A barátai sem tudták megnyugtatni s bűntudatát megszüntetni.

Egy nyári vakáció alkalmával találkozott egy lelkipásztorral, aki nem próbálta meggyőzni, vagy aggódását eloszlatni. Egyszerűen azt mondotta neki, hogy térdeljen le és kezét a nő fejére téve így szólt: »Az Ur Jézus Krisztus nevében hirdetem számadra, hogy Ő megbocsátott néked.« A vétek elviselhetetlen súlya abban a pillanatban legördült róla és érezte, hogy szabaddá lett.

Néhóz a vétek súlyának hordozása, mert a gonoszt, amit elkövettünk, nem lehet meg nem történtté tenni. De ha megvallj uk és megbánjuk bűneinket, Jézusnak van ereje ahhoz, hogy elvegye vétkeink súlyát.

Imádkozzunk: Atyánk, Te mondottad, hogy minden gondunkat Tereád vessük. Mi nem tudjuk a roszszat jóvátenni, amely már megesett, csak megvallani tudjuk Neked. Kérünk, vedd le ezeknek a terhét lelkiismeretűnkről. Ámen.

— Miért szenvedsz a bűntudat súlya alatt? Krisztus meg tud szabadítani. —

Orr J.M., Skócia

Csütörtök, május 18.

20