Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 3. szám

Szerda, május 10.

Olvassuk: Efézus 5:15—20.

»Bármit tesztek, szívesen cselekedjetek, mint akik az Urnák és nem embereknek szolgálatában álltok.« (Kol. 3:23.)

Néhány évvel házasságkötésünk után, amikor már két gyermekünk is volt, az élet kezdett unalmassá válni, mint háziasszonykodás. Ha csak ennyi az élet, kezdtem töprengeni, ez nagyon egyhangú dolog. Megkérdeztem magamtól: »Mi az, amiért tulajdonképpen élék?« Egyre nyugtalanabb és elégedetlenebb lettem, egyre többre vágytam.

Végül is Isten kinyilatkoztatta magát nekem, mert rájöttem, az Ő terve mindnyájunk számára az, hogy bővölködő életünk legyen, az Ő Fia, a Jézus Krisztus által. Megismertem Jézust, mint személyes Megváltómat és ez megváltoztatta egész életszemléletemet.

Ezentúl házimunkámra nem úgy néztem már, mint lélekölő gürcölésre, hanem mint olyan valamire, amit az Űrért végezhetek. Sohasem szerettem például vasalni, de megtanultam, hogy »vasalhatok Jézusért.« Minden darab közben, amit vasaltam, más valakiért imádkoztam. Amikor az edényeket mostam, vagy a pelenkákat hajtogattam, így szóltam magamhoz: »Ezt most Jézusért teszem.« Újra örömet találtam, házimunkámban. Azt hiszem, hogy ezt így tehetnénk az élet minden vonalán, bármilyen munkát végzünk is.

Imádkozzunk: Mennyei Édesatyám, áldd meg munkámat, hogy az mindenkor istentisztelet legyen. Vedd el fáradtságomat és add erőidet. Ámen.

— A munka örömmé válik, amikor Jézus lép be életünkbe. —

Darby Lucre tia, Alabama

12