Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1972-01-01 / 1. szám
HÉTFŐ, FEBRUÁR 28. Olvassuk: Judás 20—25. »Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt.« (Fii. 4:6.) Ismerek egy apát két kis gyermekkel, aki minden este idő’t szentel arra, hogy leüljön és elbeszélgessen velük napi élményeikről. A gyerekek elmondj ák őszintén minden tevékenységüket és problémáikat. S, ha szükséges valamibe valamibe segítség vagy eligazítás, megkapják apjuk ígéretét, hogy segíteni fog legjobb belátása szerint. A gyerekek rendszerint álmosak mire ágyba kerülnek, de minden kis nyugtalanságuk szertefoszlik, miután apjukkal beszéltek. Ez olyanfajta személyes »apa-gyermek« kapcsolat, ami hasonló lehet a mi mennyei Atyánkkal való viszonyunkhoz. Ha mi is átbeszélgetnénk napi dolgainkat és odahelyeznénk mindent az Ő kezébe, teljes nyugalommal hajthatnánk álomra fejünket. Pál szavai legyenek segítségünkre: »Semmi felől ne aggódjatok... és az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.« IMÁDKOZZUNK: Drága Atyám, segíts, hogy Rád hagyjam minden dolgaimat naponta és feltétlen higygyek segítségedben. Köszönöm, hogy bízhatok szavadban és, hogy Te törődsz velem. A Jézus nevében. Ámen. — Beszélni az Istennel, ez az egyetlen orvosság az aggódásra. — Yaconelli Marguerite, Kalifornia 61
