Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 29.

Olvassuk: Róma 5:1—5.

»Jézus Krisztus által lett menetelünk ahhoz a kegyelemhez, amelyben most vagyunk...« (Róma 5:2.)

Eigy középkori népi színjátékban doktor Faust megidézi a gonosz szellemeket. Megjelenik neki többek között egy kis ördögöcske is. Faust megkérdi tőle: »Nem volt benned soha vágyakozás az üdvösség után?«

Az örödögöcske felsóhajt: »Ha a pokolból a mennybe létra vezetne, aminek minden egyes foka éles kés, akkor is megpróbálnék felmászni rajta, még ha darabokba érnék is fel.«

E régi darab ismeretlen szerzője jól látta meg, hogy még a legistentelenebb szívben is titkos vágy él Isten után, a békesség után, a kegyelem után, a bűnbocsánat után. Az emberek csak azért akarnak szabadulni ettől a titkos vágytól, mert azt hiszik, úgy sem teljesülhet.

Milyen csodálatos is az evangélium! Éppen azt mondja el, hogy van egy ilyen létra, ami egyenesen felvisz Isten szívéhez. És nem is éles késekből van összerakva. Jézus Krisztus, Isten megfeszített Fia ez a létra!

De az egyetlen járható út! Rajta kívül nincs más út az Isten szívéhez. Fogadd el hát hálásan, amint a Lélek kínálja neked.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Te megfeszített, mennyei út, nyitott kapú az Atya szívéhez. Néked legyen dicsőség s legyen Tiéd szívünk hálája. Ámen.

— Ha vannak egyéb Istenhez vezető útak is, miért halt volna meg Jézus? —Busch W., Németország

62