Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 25.

Olvassuk: Nehémiás 2:11—18; Máté 7:24—27.

»Jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát, és ne legyünk többé gyalázatul!« (Nehémiás 2:17.)

Az észiakdakotai Fargo városaiban van egy különös épület, mely a keresztyén élet felfelé való növekedésének törvényét ábrázolja Őri. Tulajdonképen egy diákszálló, az ottani állami egyetem területén.

Vagy negyven évvel ezelőtt két kőművest bérelt az egyetem, hogy húzzanak fel ott egy téglaépületet. Az illetőknek kitűnő szakmai ajánlásaik voltak. Mégis, valamilyen ma már ismeretlen okból, a nézők nagy bámulatára igen rendetlenül, egyenetlenül kezdték a téglákat összeilleszteni. Némelyik tégla jóval kijebb állt, mint a többi s a sorok is egyenetlen vonalat képeztek. De, meglépő módon, amint a kőművesek feljebb jutottak, egyre egyenletesebben rakták a téglákat. Mire a negyedik emeletig jutottak, kifogástalan volt a munka és sírnák a falak.

Amint keresztyén életünk épül, egyre inkább az a célunk, hogy mind szorosabb kapcsolatba kerüljünk Jézus Krisztussal s az Ő Lelke vezetése alatt éljünk. Felfelé haladásunk során a bűnök egyenetlen vonalai mindinkább el kell hogy tűnjenek s Isten dicsősége ragyogja be életünk épületét.

IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézus, tudjuk, hogy életünk minden egyes cselekedete egy-egy tégla az épülő falban. Segíts minket abban, hogy az irántad való engedelmesség legyen e fal alapja és a Te szent terveid alapján szökjön magasba életünk épülete. Ámen.

— Mi már itt az örökkévalóságra építünk s nem csupán a földi életre. —

Hammond Ralph, Alabama

58