Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 17.

Olvassuk: Máté 17:1—8.

»Mikor pedig szemüket felemelték, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.« (Máté 17:8.)

Azt mondják, Strausz keringőjétől a bécsiek megrészegülnek. Mintha mennyei hegedűket hallanának, ha ezt a zenét hallják. Az ifjabb Strausz János írta, hogy az ő apjának zenéje elűzi a szomorúságot, elsimítja a ráncokat, vigasztalást és boldogságot hoz s visszaadja az élet örömét.

Az evangéliumok arról tanúskodnak, hogy Jézus mindenfajta emberhez közel tudott férkőzni. Ott volt mindennapi életük örömei és bajai között. S a legkétségbeejtőbb helyzetben is segítség volt.

Barátairól és tanítványairól, akikre az evangélium terjesztése volt bízva, úgy beszélt mindenki, mint akik ezzel a Jézussal voltak együtt.

Ha mi valakinek vissza tudjuk adni a szív nyugalmát és bátorságot tudunk önteni beléje a nyomorúságok között is, — akkor a Mester dolgát végezzük. De ezt nem a mi érdemünknek tulaj doni tjük. Jézus cselekszi mindezt, akire ő is, mi is felnézünk. Csak Őt látjuk egyedül.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, segíts meg minket, hogy Veled éljünk. Hadd hozzunk örömet barátainknak. Bármerre járunk, életünk hirdesse a Veled való járásnak örömét. Ámen.

— Az élet igazi öröme mennyei eredetű. —

Reigstad Leif, Norvégia