Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 8.

Olvassuk: II. Korinthus 4:13—18.

»Ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.« (II. Korinthus 4:16.)

Egy elemi iskola ebédlőjében álltam sorba középiskolás diákjaimmal, hogy frissítő italokat kapjunk. A diákok, bár még csak elsőévesek voltak, hamar észrevették, hogy milyen alacsony a kiszolgáló asztal és milyen kicsik a tálcák. Mikor az egyik fiú felemelt egyet, a többiek nevettek, mert komikusnak tűnt a tálca mérete. Pedig nem egészen egy éve még mind idejártak étkezni.

Ez a mulatságos jelenet életünkre emlékeztet: egy nap vagy egy év távlatából milyen kicsinynek tűnnek a múlt problémái! Ami magas hegynek tűnt tegnap, az ma már olyan, mint egy vakondtúrás; különösen, mikor a jelenlegi problémákkal hasonlíthatjuk össze.

Holnap már kicsinyeknek fognak tűnni a mai nap problémái. Ez egyike azoknak az élményeknek életünkben, mely arra tanít bennünket, a belső ember szemével nézzük a jövőt.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts, hogy megtanuljuk az örökkévalóság szemszögéből nézni életünk eseményeit. Adj bölcsességet, hogy az elmúlt napok és évek gondjait ne vigyük át a jövőbe. A Krisztus nevében, Ámen.

— Csak arra emlékezzél a múltból, ami ahhoz segít, hogy jobban tudj élni a jövőben. —

Cooper O. Walter, Észak Karolina

41