Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 9.

Olvassuk: Zsidókhoz 11:8—13.

»Igazságban járatja az alázatosokat és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat...« (Zsoltárok 25:9.)

Egyik este azt kérdeztem negyedik osztályos kislányomtól, mikor akar felkelni másnap reggel. így válaszolt: »Amikor te akarod édesanyám.«

Az alázatosság annyit jelent: hajlandó vagyok elfogadni, hogy irányítsanak. Ezt tette Ábra'hám, amikor Isten arra szólította fel, hogy menjen el egy másik országba, mert az lesz az ő öröksége. Ábrahám engedelmeskedett s kiment »s nem tudta, hogy hová megy...« Erős maradt hitben s dicsőséget adott Istennek. Maga Jézus is gyakorolta ezt az alázatot, amikor így imádkozott: »ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd Atyám.«

Az imádság alkalmával tekintetünk belekapcsolódik Istenbe és vezetést kapunk. Ezért az igazi imádságnak mindig ez a rejtett alaphangja: »amit csak mond Ő nekem, megteszem...« Az ilyen alázat felé Isten akarata kitárul lés nyilvánvalóvá lesz.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Atyánk, hálát adunk Neked állandó vezetésedért. Végy ki belőlünk minden önzést és akaratoskodást, mely elhomályosíthatja vezetésedet. Add, hogy engedelmességünk tökéletes legyen és örömteli. Ámen.

— Minél közelebb vagy a Vezetőhöz, annál világosabb a vezetése. —

Trachsel C. Laura, Indonézia

42