Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 3.

Olvassuk: Józsué 24:13—15, Lukács 5:1—11.

»Én azonban és az én házam az Urnák szolgálunk.« (Józsué 24:15.)

Nyolcgyermekes házvezetőnőnk alig hét heti szolgálat után levelet kapott legidősebb gyermekétől, melyben az sürgősen hazahívta őt. A levél szerint apjuk elhanyagolja őket; ketten, az egyéves legkisebbet beleértve, betegek míg másik kettő nem hajlandó iskolába menni.

Ez az anya a kötelességek válaszút]ára jutott. Azért jött a városba, hogy családja anyagi helyzetét megjavítsa. Mikor elgondolta, hogy milyen anyagi veszteséget jelentene munkájának feladása, nagyon kétségbe esett. Nagy volt náluk a szegénység. Viszont a gyermekéknek anyára volt szükségük. Melyik a fontosabb a kettő közül?

Mi megbeszéltük vele a problémát, de a döntést rábíztuk. Másnap ezt a választ adta: »A legtöbb, amit most adhatok nekik a gyöngéd szerető gondoskodás s ezért hazamegyek. Ez a fontos. Erre talán majd visszaemlékeznek, ha felnőnek.« S hazament, gondosan kiválasztva a fontosabbat a két kötelesség közül.

Sokan hasonló körülmények útvesztőjébe bonyolódtunk. Vájjon mi lesz a mi döntésünk?

IMÁDKOZZUNK: Urunk segíts minden elhatározásunkban, hogy a Te útad és akaratod legyen első életünkben. Segíts, hogy a Szentlélek legyen vezetőnk és tanácsadónk. Ámen.

— Isten senkit nem ment fel sem a döntések felelőssége, sem azok kockázata alól. —

Phillips Alphonso, Jamaica

36