Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 2.

Olvassuk: II. Korinthus 12:1—10.

»Ezért háromszor könyörögtem az Urnák, hogy távozzék ez el tőlem. És mondá nékem: »Elég Neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.« (II. Korinthus 12:8—9.)

Eunice Kim, egy koreai asszony, akit egyháztagok látogatásával bíztak meg, alacsonytermetű volt s emiatt gyakran szégyenkezett. Kisebbségi érzései voltak.

Egy alkalommal, amikor más keresztyénekkel az állomásra igyekezett Kern Pál püspök fogadására, egy karcsú mozgékony embert képzelt maga elé a várt vendégben. Mikor meglátta, hogy a legalacsonyabb tagja az egész illusztris társaságnak, maga a kiváló püspök volt, így kiáltott: »Hát ha ez a törpe termetű férfi lehet püspök, én is lehetek egyházgondozó!«

Mindnyájunknak van fogyatékossága, mely kisebbségi érzéssel tölt el. De ennek is megvan az előnye. Távoltart a túlzott büszkeségtől, melyet tetteink vagy javaink felett érzünk. Egy régi könyvben azt olvastam: »Jó, hogy a kutyának bolhái vannak! így másra is gondol mint, arra hogy ő milyen nagyszerű kutya!«

Mi a dicsőséget adjuk Istennek s ne a magunk számára keressük. Ha fogyatékosságaink ellenére megtesszük a tőlünk telhetőt, Isten hatalmát tettük nyilvánvalóvá!

IMÁDKOZZUNK: Taníts Urunk hogy fogyatékosságainkat ne használjuk kifogásként. Segíts, hogy erőtvegyünk önmagunkon, megtéve amit tehetünk, tudva hogy Te azt felhasználhatod ügyeid elvégzéséhez. Ámen.

— Egy a testünkbe adatott tövis gyakran még közelebb von minket az Úrhoz. —

Saner A. Charles, Ohio

35