Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 1.

Olvassuk: I. Korintihus 3:1—9.

»Mi Isten munkatársai vagyunk.« (Korinthus 3:9.)

Agatha Christie egyik könyve egy emberről szól, aki úgy kísérelte meg az öngyilkosságot, hogy egy szikláról a mélybe vetette magát. De megmenekült a halálból, mert egy a sziklából kinőtt fa felfogta. A kórházban ápolónőjének megvallotta, hogy azért nem akart tovább élni, mert senkinek sincs rá szüksége. Némi gondolkodás után az ápolónő azt felelte: »Lehet hogy az Ur Istennek van szüksége Magára!« Ez a gondolat segítette ezt az embert, hogy ismét hasznos lénnyé váljék.

Sokak felfogása szerint, azért van szükségünk Istenre, hogy életben tartassunk. De a Biblia azt is tanítja, hogy Istennek is szüksége van ránk teremtői munkájában.

— Isten adja a magot, — de szüksége van emberre annak elvetéséhez.

— Isten gyógyítja a sebet, — de szüksége van emberre annak bekötéséhez.

— Isten segíti a szűkölködött, — de szüksége van emberre, hogy ezt a segítséget átnyújtsa a másiknak.

Mennyire tragikus hogy elmulasztottuk Isten dolgainak munkálását! S mit teszünk érte éppen ma? Éppen most, a mai napon is? cserben akarod Őt ismét hagyni?

IMÁDKOZZUNK: Istenem engedd megértenünk, hogy munkatársaid vagyunk. Késztess bennünket, hogy szent akaratod eszközeivé lehessünk, Krisztus nevében. Ámen.

— Istennek pont ma van szüksége rám és rád. —

Joshua Sí. Patrick, Pakisztán

34