Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 20.

Olvassuk: Jónás 3.

»És szólt az Ur szava Jónáshoz másodszor is, mondván: Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba és hirdesd néki azt a beszédet, amit én parancsolok néked...« (Jónás 3:1.)

Legkisebb gyermekünk kapott egy doboz csokoládét azzal, hogy adjon belőle testvéreinek is, amikor azok hazajönnek. A kicsi, miután megevett két darabot, a többit eldugta szobájában, hogy mind megmaradjon neki. Az édesanya azonban rájött az önző cselfo« gásra s az ő felügyelete alatt a kicsi gyermeknek meg kellett osztania kincsét testvéreivel.

Jónás azt a parancsot kapta Istentől, hogy vigye el üzenetét Ninive népének. A próféta azonban csupán a saját maga népére akarta önző módon korlátozni Isten szeretettét és kegyelmét. Csak súlyos és megrázó tapasztalatok tudták őt rábírni arra, hogy továbbadja Isten üzenetét.

Isten áldásainak mindig közösségi vonásai is vannak. Amint emberek késznek mutatkoznak az Ő neki való feltétlen engedelmességre, mindjárt összekapcsolja őket egymással is. Istennek nincsenek »egyszemélyes« üzenetei.

IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk, oly sokszor esik meg velünk, hogy félelmünkben és bizonytalanságunkban csupán önérdekeinket állítjuk gondolataink és tetteink középpontjába. Villantsd fel előttünk terveidet. Add, hogy áldásaidat és vezetésedet másokra is átsugározzuk. Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Ma nemcsak örülni szeretnék Isten áldásainak; meg is akarom osztani azokat másokkal. —

Schümm Robert W., Illinois

22