Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1972-01-01 / 1. szám
SZERDA, JANUÁR 19. Olvassuk: Ámos 5:21—24. »Keressétek az Urat, és éltek.« (Ámos 5:6.) Ámos próféta szókimondó ember volt. Azok, akik hallották tőle a tiszta és mindig a lényegre mutató isteni üzenetet, ezáltal vagy még közelebb kerültek ehhez a tékaoi férfiúhoz, vagy visszariadtak tőle. Prófétai üzenetét tárgyilagos valóságérzet hatotta át. Nem áltatta azzal az embereket, hogy koruk gonosz jelenségeit elhallgatta előlük. Nem siklott át könnyedén a törvényszékek megvesztegethetősége, az egyenlőtlen vagyoneloszlás, vagy az emberek között megnyilvánuló embertelenségek jelenségei felett. Nem sokat tapintatoskodva mutatott rá népe bűneire. S bár Ámos kereken megmondta az igazságot, mégis volt valami idealizmus is igehirdetésében. Újra és újra hangot ad a reménységnek is: »Ne a gonoszt keressétek, hanem a jót, hogy éljetek...« Visszatérő témája volt, hogy új élet vár mindazokra, akik Isten felé fordulnak. Mennyire időszerű ma is ez az üzenet. Az a mi feladatunk is, hogy bátran rámutassunk korunk bűneire s egyben kitartóan munkálkodjunk emberek, városok, népek megújulásán. Az a mi szolgálatunk, hogy az evangélium reménységének a szószólói legyünk, azé a reménységé, amelyet Isten Jézus Krisztusban kin ál fel valamennyiünknek. IMÁDKOZZUNK: Istenünk, szólj hozzánk prófétáidon keresztül, akár régiek, akár maiak legyenek is azok. Engedd, hogy meghalljuk üzenetüket s felfigyeljünk rájuk. Adj nekünk megújuló reménységet Jézus Krisztus által. Ámen. — Isten emberei ma is szólnak hozzánk. — King W. Maurice, Tennessee 21
