Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 13.

Olvassuk: Filippi 4:4—13.

»Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.« (I. Thes. 5:18.)

Könnyű akkor hálát adni, amikor jó egészségnek örvendünk, 'amikor éppen jó osztályzattal jöttek haza gyermekeink vagy unokáink az iskolából, amikor szeretteink közelében lehetünk. Ilyenkor hálát adunk. De mi van akkor, ha kórházba kerülünk, vagy ha elveszítünk valakit, aki nagyon közel volt hozzánk, vagy ha valaki megbánt minket. Akkor is adjunk hálát? Akkor is dicsérjük Istent?

Isten igéje így szól: »Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata...« így Pál apostol a börtönből is ezt tudta írni: »Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.« (Fii. 4:6.)

Istennek hálát adni azt jelenti, hogy megbízunk Őbenne és őszintén hisszük, hogy a mi Mennyei Atyánk mindent a mi javunkra fordít, még a megpróbáltatásainkat is.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, bocsásd meg kérlek zúgolódásaimat. Tölts meg a hálaadás Leikével, Aki a Szent Lélek. Segíts, hogy mindenben Te lehess az első az életemben, hogy így maradandó örömet találhassak. A Krisztus nevében. Ámen.

— »Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van.« —•

Endrei Ferenc, Ohio

15