Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1972-01-01 / 1. szám
HÉTFŐ, JANUÁR 10. Olvassuk: János 14:1—7. »Térjetek Énhozzám, hogy megtartassatok, földnek minden határai, mert Én vagyok az Isten, és nincsen több-« (Ézsaiás 45:22.) Koreában voltaim, egy missziói kórházban. Szemoperációs asztalon feküdtem, a sebész újra meg újra kellett, hogy figyelmeztessen: »Nézz fel, nézz fel!« Az erős fény nagyon vakított; alig tudtam felfelé nézni. Azonban szükséges volt ez, az operáció sikeréhez, és mennyire csak tudtam, felfelé néztem. Az orvos be tudta fejezni sikeresen a műtétet. Amikor mi bűnös állapotuiikban felfelé pillantunk, az bizony fájdalmas és nagyon ellenére van természetünknek. Sokkal egyszerűbb és kényelmesebb lenne máshová nézni, ahol nem vakít és nem annyira szikrázó a világosság: Isten szent és tiszta fénye. De a mennyei Orvos csak akkor végezheti el sikeresen a mennyei »műtétet«, ha állandóan Őreá tekintünk fel. Nézz fel hát az Ur Jézus keresztjére! Bűnös lényednek fájó és zavaró ez — de csak ezen az: úton találsz gyógyulást lelkednek. IMÁDKOZZUNK: Oh drága Urunk, bűneink pora és szennye elborították szemeinket és alig látunk! Te mosd meg szemeinket, hogy lássunk és szíveinket, hogy megtisztuljunk. Ámen. — Felfelé irányul-e tekintetem minden utamban? — Rice G. Roberta, Korea 12