Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 11.

Olvassuk: János 3:1—16.

»Azért várjatok rám.« Sofóniás 3:8.)

Stanley Jones, a híres misszionárius írja egyik indiai útjáról: »Gyakran látni messziről kis emberkéket, amint a rizsföldek mesgyéjén ülve halásznak, az alig néhány lá'bnyi vízben. Dobásnyira tőlük ott mormol a végtelen óceán, de ők a rizsföldeken ülnek és halásznak.

Jó volna, ha jó alaposan számba vennénk várakozásainkat erre az esztendőre.

Ha csak külső körülményeink megváltozását reméljük megoldásnak, úgy a rizsföldek pocsolyájában halászó emberkék vagyunk csupán. Az Isten sokkal hatalmasabb lehetőségek felé ákarja irányítani tekintetünket: az Ő szeretetének óceánja felé, az örökkévalóság partjaira.

Ha a múlt vétkei, bukásai fájnak, nézz Jézusra: az ő vérének ereje elfedezi azokat. Tele vagy félelemmel a haláltól, szeretnél biztosítékot, a halál utánra? Várhatod ezekben is Isten szabadítását. Csák engedd, hogy a Jézusban megjelent isteni szeretet új emberré formáljon az új esztendőre.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, bocsásd meg, hogy annyi haszontalan és hiábavaló várakozással töltöttük éveinket. Kezdd el új emberré formálásunkat, aki egyedül a Te dicsőségedet szolgálja. A Te drága Fiad véréért könyörülj rajtunk. Ámen.

— Amikor Jézusban bensőnk átformálódik, külső körülményeinkre is megoldást nyerünk. —

Dobra Endréné, Montreal

13