Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, MÁJUS 16.

Olvassuk: Máté 5:43—48.

»Az Urnák kegyelmességéiről emlékezem, az Ur dicséreteiről mind a szerint, amint az Ur velünk cselekedett, kegyelmének sokasága szerint.« (Ésaiás 63:7.)

Múlt éjszaka fáradt voltaim; már majdnem elaludtam, amikor fiam, aki negyedik évébe lépett, könyvével ágyamhoz jött. »Apuka« — mondta — »lennél olyan szíves elolvasni ezt nekem?« Ha valaki édesapa, viszszautasíthat-e ilyen kérést? A kedvesség az, amire oly nagyon vágyakozom és most alkalom kínálkozott kedvességet gyakorolnom alkalmatlan időben. Ma fiam kérdésén töprengek. Csodálkozom, miért tette fel a kérdést úgy, amint feltette. Valóban, múlt éjszaka nevetve kérdeztem tőle; »hol tanultad, hogy így tedd fel a kérdést?« Ő egyszerűen mosolygott.

Most hogy a múlt éjszakai kérdésen gondolkozom, eszembe ötlik, miként írja le a Szentírás mennyei Atyánkat. A szeretetteljesség jellemzi Őt. Annak ellenére, hogy mi néha önzők vagyunk, Ő megmarad jóságosnak, gondunkat viseli örökké tartó szere te tével.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk taníts minket arra, hogy több időt szenteljünk gondolatban és beszédben irántunk megmutatott szeretetedre, melyet oly sokféle módon tapasztalunk. Dicsőítünk Téged minden jóságodért. Ámen.

— Soha nem tudjuk eléggé dicsérni az Urat jóságos szeretetéért, melyet velünk szemben tanúsít. —

Drescher M. John, Pennsylvania

18