Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-05-01 / 3. szám

SZERDA, MÁJUS 12.

Olvassuk: János 3:1—5.

»Hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.« (János 4:14.)

Gulab hűséges maradt feladatához, — minden nap egy óra hosszát a fák öntözésére fordított játékidejéből. Nem volt ott se csap, se szivattyú; kötéllel kellett felhúzni a vödör vizet és úgy vinni minden egyes fához. Feladatát megkönnyítette a fák iránti szeretete; öröme együtt növekedett a fákkal.

Ezért a munkáért járt egy kevés fizetés is. Ahogy a hetek múltak, csodálkoztam, hogy mire költheti Gulab a pénzét, mivel soha sem láttam, hogy vásárolna valamit.

Egy nap hozzám jöt pénzével. Ahogy gyorsan megszámoltam, meglepetve tapasztaltam, hogy semmit sem költött el belőle; gondosan megőrizte minden nap a kapott pénzt. Vajon mire fogja költeni? Hosszúnadrágra? Az ő korában minden fiú erre vágyott itt a környéken.

»Kisasszony kérem, egy Bibliát szeretnék venni, — mondotta.«

Tudott volna-e ettől jobbat kérni? De nemcsak hogy féltve őrizte a megvásárolt Bibliáját, hanem minden nap az öntözés után láttam, hogy gondosan tanulmányozza is annak drága igazságait.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyám engedd, hogy a Te igéd mindinkább drágább legyen számomra és minden nap ihassak az örök élet vizének e forrásából. Ámen.

— Megtanultam-e, hogy milyen drága az Isten igéje? —

Stevenson Frances E., India

14