Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 13.

Olvassuk: Zsoltárok 63:1—8; Máté 6:25—30.

»Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam! Ha reád gondolok ágyamban, őrváltásról-őrváltásra rólad elmélkedem.« (Zsoltárok 63:6—7.)

Bizonyára mindnyájunkkal megtörtént már, hogy nehezen tudtunk elaludni. Bosszankodva lessük ilyenkor az idő múlását, minden neszre felfigyelünk, gondolataink úgy kergetik egymást, mint a ketrecbe zárt vadállatok. Bosszúságunk még nehezebbé teszi helyzetünket.

Mennyire bölcsebben viselkedett a zsoltáríró — hasonló helyzetben. Az Úrról elmélkedett. Szavai szerint: »víg ajakkal dícsér Téged szájam, ha reád gondolok.« Mily nagyszerű tanítás ez a mi számunkra is, ilyen esetekben: közösségben lenni Vele, aki »se nem szendereg, se nem alszik.«

Amint ébren fékszünk, egyedül a sötétben, keresve a nyugalmat, valószínűleg több hasznát vennénk, ha gondolatainkat Őreá, az örök szeretetre irányítanánk. Mivel napjaink olyan kevés időt engednek az elmélkedésre, használjuk fel álmatlanságunkat hasznosan, emlékezzünk ezekben a pillanatokban a mi Urunk drága, kegyelmes cselekedeteire.

IMÁDKOZZUNK: Hálát adunk néked Urunk, hogy aluvásunkban is megnyugodhatunk Tebenned és felébredve is érezhetjük a Te drága jelenlétedet. Az Úri Jézus nevében köszönjük azt Neked. Ámen.

— Ébren, vagy aludva, mindenkoron az Űré vagyunk. —

Shinn M. Elizabeth, Pennsylvania

15