Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, MÁJUS 9.

Olvassuk: Efézus 6:1—4.

»Tiszteld atyádat és anyádat, amint megparancsolta néked az Ur.« (V. Mózes 5:16.)

Korunkat úgy szokták emlegetni, mint amely túlságosan elnéző a gyerekekkel szemben, — és tényleg sokszor megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a mai gyermekek milyen tiszteletlenek szüleikkel szemben.

Gyermekkoromban, anyák napján mindig rossz volt lelkiismeretem, amikor a prédikációban arra intettek bennünket, hogy tiszteljük szüleinket. És anyák napján gyakran mondta édesanyám: bárcsak minden nap ilyen jó lennél.

Első gyermekem megszületése után anyák napján azt vártam, amikor templomban mentem, hogy majd én is magáménak mondhatom az anyáknak kijáró szokásos dicséretet. Ehelyett azonban az igehirdetés a szülők kötelességeiről szólt. Arról, hogy az Urnák tetsző módon viselkedünk-e mint szülők, — rászolgáltunk-e arra, hogy gyermekünk becsüljenek, vagy pedig mi vagyunk a botránykő, amiért gyermekeink nem tartják meg a negyedik parancsot... Nagyon elgondolkodtatott az igehirdetés...

IMÁDKOZZUNK: Atyánk megvalljuk előtted, hogy sokszor nem vagyunk méltók a nagy kiváltságra, hogy szülők legyünk. Könyörgünk áldj meg bennünket, hogy minden napon a te akaratod legyen életünk irányítója, — és gyermekeink és felebarátaink előtt egyaránt öregbítsük a te dicsőségedet, Ámen.

— Arra törekszem, hogy áldás legyek azok számára, akik körülöttem élnek. —

Sengel Elizabeth, Alberta

11