Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 10.

Olvassuk: Zsoltárok 139:1—10; Márk 6:1—6.

»Hová menjek a te lelked elől, és a te orcád elől hová fussak?« (Zsoltárok 139:7.)

Mialatt várakoztam a borbélynál más nyolc személlyel, hogy sor kerüljön ránk, egy tizedik ember lépett be. Körül nézett a várakozókon s felkiáltott: »Jézus!«

Nagy kisértésbe estem, hogy azt mondjam neki: Jézus ácsmester volt, nem borbély. De hallgattam.

Sokszor gondolkodunk úgy Jézusról, hogy csak egy ácsmester volt valamikor, vagy egy vándorló prédikátor. De Jézus él, s tudja, hogy mi történik ebben a világban ma is. Tudja, hogy számológépek dolgoznak, hogy a tavaszi munkának van ideje, hogy szárazság miatt sok helyen nélkülöznek. Tud a holdrakétákról, az atombombáról, repülőkről, autókról, s tudja az éhezőiknek szükségeit.

Istennek helye van mindennapi életünkben, munkánkban, játékainkban, iskoláinkban, szívünkben. Azt gondolhatnánk, hogy Isten nem ismer minket, holott Ő itt van velünk, él és dolgozik. Gondolhatnánk, hogy Isten valahol messze van, holott az Ő helye itt van a világban. Isten velünk van.

IMÁDKOZZUNK: Uram, sokszor szeretnénk Téged odatenni, ahová kívánságaink és képzeletünk helyez Téged. De Te ismersz minket, ismered kívánságainkat, képzelődéseinket. Ismered világunkat, gépeinket, természetünket. Taníts azért helyesen, igazán megismernünk Téged ebben a mi időnkben, Ámen.

— Keresd Istent a te világodban. Ő itt van. —

Jjovinghood W. Richard, California

12