Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)
1971-05-01 / 3. szám
KEDD, MÁJUS 4. Olvassuk: II. Korinthus 6:1—10. »Minthogy Vele együtt munkálkodunk, intünk is, hogy az Isten kegyelmét hiába ne vegyétek.« (II. Korinthus 6:1.) Még nem voltam húsz éves, amikor jeligét választottam életem számára. Ezt: »Építsd a megértés hídjait!« Hiszen elevenen élt még bennem a légitámadások, a megszálló csapatok és a menekültek hosszú sorának az emléke, melyet szülőházamban, a háború-szántotta német földön tapasztaltam. Láttam, hogy a félelem, gyűlölet és a nemzet hatalmi gőgje milyen értelmetlen pusztítást okoztak. Ezért határoztam el, hogy a gyűlölet gyökereit próbálom kivágni, igyekezem embertársam szívét elérni és megkísérlem életem alkotó szolgálatában tölteni. Ez az elhatározás vezetett Svédországba, hogy gyermekeken segítsek; Hollandiába, hogy ifjak között munkálkodjam; Philadelphiába, hogy a város szegény negyedében dolgozzam. Mindenütt azt (tapasztaltam, hogy sok keserűséget, súlyos emlékeket kell legyőznie a háború utáni fiataloknak ahhoz, hogy országaik békességben éljenek, munkálkodjanak és imádkozzanak együtt. ^ IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk! Te vagy az építés igazi mestere, akitől mi tanulhatunk és akiben mi mindenkor bízhatunk. Lehet, hogy nem értjük meg mindig a te építési terveidet, de adj kegyelmet, hogy az építést azért ne hagyjuk abba mindaddig, míg Tőled kapott tehetségeinket és erőnket ki nem használtuk. Ámen. — Építsük a megértés hídjait az Isten szerelmére! — Lingen Hédi, Pennsylvania 6