Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

»Menjetek el, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába.« (Márk 16:7.)

».. .és Péternek! Három nappal a feltámadás előtt Péter megtagadta Urát: »Nem ismerem azt az embert.« Mintha csak azt mondta volna: Sose láttam ezt az embert s nem is hallottam felőle. Sőt, tovább ment: átkozódott és esküdözött, csak hogy elhitesse másokkal azt, amit hamisan állított. S mindez nem sokkal azután történt, hogy Péter azt mondta Jézusnak: »Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem... Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen sem tagadlak meg téged.« Ma ezt mondanánk: micsoda áruló!

Husvét regei, amikor a feltámadás híre szétterjedt, Mária Magdaléna és a többi asszonyok azt a parancsot kapták, hogy mondják el a tanítványoknak és Péternek. Péter az egyetlen, akit az angyal név szerint említ.

Isten annyira szeret minket, hogy lázadozásaink és árulásunk után sem mond le rólunk, sőt még mélyebbben és még személyesebben szeret, hogy a maga számára megmentsen.

»Szent szeretet, imádlak téged, Jézusban élő hatalom, Ki megszánsz engem, földi férget, életemet, neked adom. Magam egészen elfeledve, belémerülök tengeredbe.«

IMÁDKOZZUNK: Örök szeretet Istene, semmi reményünk arra, hogy érdemessé váljunk szeretetedre. Mégis csak Te vagy egyetlen reményünk, mert a te szereteted diadalmaskodni tud tántorgásaink felett. Ölelj körül bennünket, az élő Jézusért kérünk. Ámen.

Mattier S. James, Ceylon

HÉTFŐ, ÁPRILIS 12.

Olvassuk: Márk 14:66—72.

45