Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

HUSVÉT VASÁRNAP, ÁPRILIS 11.

Olvassuk: I. Korinthus 15:51—58.

»most is kárnak tekintek mindent azért, mert az én Uramat Jézust Krisztust felülmulhatatlanul nagy mértékben megismertem... Ő érette mindent kárba veszni hagytam, hogy mindjobban megismerjem az Ő feltámadásának erejét...« (Filippi 3:8—10.)

A mi hitünk leglényegesebb pontja Urunk feltámadása. Ezen fordul meg, áll vagy esik az egész evangélium. Egy hires Skót theológiai profeszor szerint az Ujtestamentum legjellegzetesebb és legfontosabb szava: a feltámadás.

Ebből ered minden más:

— az egyház, mint közösség,

— a hit, amely éltet minket,

— az életre s a halálra vonatkozó reménység.

Az Egyház világszerte magába öleli azoknak az

odaadó keresztyén férfiaknak és nőknek lelki közösségeit, csoportjait, akiket a Jézus iránti szeretet s az egymás iránti testvéri szeretet vezet. Ezekből a gócokból árad tovább a jóhír, az evangélium, a mások megnyerésének vágya.

A keresztyén emberek számára a hit az igazi életelem. Ez ad életünknek célt és értelmet, belső békességet és erőt, 'kitörő örömöt.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk, szent Fiadnak a halálból való feltámadása megváltoztatta az egész világot s benne a mi életünket is. Köszönjük Neked, hogy ennek a feltámadásnak az erejében élhetjük életünk hátralevő részét. Ámen.

— Lehet-e ennél gazdagabb örökséged: közösség, hit, remény? —

Faichney T. T., Ontario

44