Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 10.

Olvassuk: Lukács 23:32—49.

»Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.« (Lukács 23:35.)

Mikor Krisztus a kereszten függött, a hatalmasok kigúnyolták, a katonák pedig csufondárosan bíztatták: »Mentsd meg magad és minket!«

Ugye ismerősek e szavak, hisz a cinizmus és önzés még léteznek. Azt az eszmét tükrözik, hogy az embernek önmagát kell megmentenie, mert az élet tülekedés elejétől a végéig.

Van, aki dicsőíti Istent, mint a katona és azt mondja: »Bizony ez az ember ártatlan volt!« De nem hisznek benne mint Megváltóban és lerázzák magukról a gonoszságok felelősségét: Semmi közöm ezekhez a dolgokhoz.

Mások, akik ismerik Krisztust és az Ő üzenetének igazságát, nem mernek tanúbizonyságot tenni a hitetlenek előtt. Azt mondják: Ugyan mit ér az, amit egyetlen ember tud tenni?

Túl kevesen vannak azok, akik ösztönösen felismerik Jézus rendkívüli voltát. De ez a kevés olyan, mint a bűnbánó lator a kereszten, aki így esdekelt a felismerés alázatában: »Emlékezz meg rólam Jézus, ha eljössz mint Király!« — Jézus válasza még ma is viszszacseng: »Bizony mondom néked még ma velem leszel a Paradicsomban.«

IMÁDKOZZUNK: Segíts Istenünk, hogy olyanokká legyünk, akik különös szeretettel hoznak áldozatokat embertársaik ügyéért. Jézus nevéért kérünk. Ámen.

— Ha Krisztus önmagát váltotta volna meg a kereszthaláltól, ma nem uralkodnék mint a mi Megváltónk. — Dolbey X. Dorothy, Ohio

43