Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 31.

Olvassuk: Lukács 10:25—37.

»Ki-ki társát segíti és barátjának ezt mondja: Légy erős!« (Ésaiás 41:6.)

Miről ismerem fel azt, hogy embertársam keresztyén-e vagy nem? Arról-e hogy semmi tekintetben nem ütközik a törvénybe? A farizeusok sem ütköztek bele. Nem, ennél több bizonyítékra van szükségem; valami olyanra, ami azt bizonyítja, hogy a Krisztus lelke van benne.

Nemrég, vihar idején megszűnt az áramszolgáltatás és semmi módunk nem volt meleg étel készítésére. Ezt megemlítettük az első személynek, akivel találkoztunk: egy jó »keresztyén« hölgynek. Elmondta, hogy neki van gáza is, nyitott tűzhelye is, így tehát ő rendben van. Azt azonban nem ajánlotta fel nekünk, hogy nála főzhetünk.

Aztán egyikünk egy teljes idegen háza előtt ment el. Szóba került a vihar és az általa okozott sök baj. Ez a hölgy, hallva nehézségeinkről, mindjárt felajánlotta, hogy fazekakban vizet forral és főz nekünk az áramszolgáltatás helyreállásáig.

A kettő közül ki volt igazán keresztyén?

IMÁDKOZZUNK: Istenünk adj nekünk megértő szívet és a szükség idején másokat segítő kezekeet. Adj szánkba olyan szavakat is, amelyekkel bajaik idején másokat bátorítani tudunk. Ámen.

— A keresztyén ember nem csak szájjal, hanem segítő kezeivel is bizonyságot tesz. —

Fitzgeralíl-Smith Sára, Anglia

33