Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)
1971-03-01 / 2. szám
KEDD, MÁRCIUS 23. Olvassuk: Aggeus 1:3—8; II. Korinthus 9:1—8. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!« (Aggeus 1:9.) Egyszer egy fiatalember arra gondolt, hogy talán lelkész lesz. De múltán utánaérdeklődött a jövendő lelkészek tanuknál» rendjének, valamint életformájának, rájött arra, fty ez a pálya nem is olyan csábító és a fizetés is túl alacsony általában. Úgy döntött tehát, hogy inkább építész lesz. Igaz ugyan, hogy Isten szolgája szeretett volna lenni — csak nem eléggé. Valami hiányzott ehhez belőle. Sokan mások viszont abba a bűnbe esnek, hogy lelki életükért semmiféle áldozatra nem hajlandók. így azután nem is találnak abban semmiféle értéket. Nincs miből merítsenek szükség idején, csak saját kiábrándító ürességükből. Isten arra szólít fel, hogy gondoljuk meg jól útjainkat. Ehhez az is hozzátartozik, hogy készségesen és tudatosan kinyújtsuk kezünket az Ő ajándékai felé. Amikor iránta érzett szeretetünkből elegendő időt fordítunk az Ő dolgaira naponta, keresve vezetését és erőit, mindig elegendőt kapunk azokból. IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk, mikor irániunk érzett nagy szeretetedre gondolunk, mindig csak szégyenkezünk a magunk önző volta miatt. Miután nem vetettünk eleget, nem is várhatunk bőséges aratást — lelki vonatkozásban. Segíts, hogy sokkal jobban meggondoljuk útjainkat, vágyakozva a Te megváltó és megtartó kegyelmed után. Ámen. — Minél több szeretetet árasztunk magunk körül, annál több áldás lesz abból mások életében. — Duxbury Elleen, Dél-Afiika 25