Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)
1971-03-01 / 2. szám
KEDD, MÁRCIUS 16. Olvassuk: Kolossé 1:24—29. »Ezeknek akarta Isten tudtukra adni, hogy mily nagy e titok dicsőségének gazdasága a pogányok között.« (Kolossé 1:27.) Az Öregek Otthonában végzett házi istentiszteletek tanítottak meg igazán arra, hogy mit is jelent testvérnek lenni Krisztusban. Különösen élénken él az emlékezetemben egy elhomályosodott szemű, fehér hajú, ráncos arcú öreg asszony, akinek arcára derűs mosolyt varázsolt a Szentlélek áldása. Egyik alkalommal személyes bizonyságtételét ezekkel a szavakkal fejezte be: naponta várom Isten vezetését és meg is kapom. Az igazi hitnek a bizonyságtétele volt ez. Bármit mondunk is manapság, a nagy változások idején a vallásról és az egyház hivatásáról, a leglényegesebb dolog, a személyes bizonyságtét íl az Istenbe vetett bizalomról. Senkitől nem örököl letjük és senkitől ajándékba nem kaphatjuk azt a tapasztalatot, amit az Istentől ajándékba kapott hit jele nt. A Krisztussal, való találkozásnak mindig egyéni, személyes élménynek kell lenni. »Krisztus bennünk«, az a mi nagy örömünk. IMÁDKOZZUNK: Atyánk megváltjuk előtted, hogy hitünkben több az ismeret, mint a személyes élmény. Könyörgünk, áldj meg minket azzal, hogy Krisztus lakozzék szívünkben, — és erősíts meg, hogy Téged szolgáljunk egész életünk] tel. Ámen. — Befogadtam Krisztust valóban az életembe? — Hires H. John, Florida 18