Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 17.

Olvassuk: Máté 25:34—40.

»Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiái közül, énvelem cselekedtétek meg.« (Máté 25:40.)

Egy újság-karikatúrán két kis meztelen néger fiú űl egy banánfa alatt. A holdvilág fényénél lehet látni sovány kis testüket. Az egyik megszólal: »Talán felfedezik, hogy a hold sajtból van és hoznak nekünk belőle hogy enni tudjunk.«

Ennek a kis adomának a mélyebb jelentősége nagyon elgondolkoztatott. Az a két kisfiú tele van egy emberibb élet reményével. Szeretnének végre eleget enni és boldogságot találni az életben.

A keresztyén ember legfontoisabb jellemvonása az, hogy minden ember sorsáért mély részvétet érez. »Őrizője vagyok-e az én atyámfiának?« Még mielőtt a kérdés elhangzott, Kain már megadta a feleletet azzal, hogy megölte testvérét.

Mi az én válaszom és a tiéd? Ha válaszunk igenlő, az azt jelenti, hogy szívünkön viseljük embertársaink sorsát, bánatát, gondját, betegségét, testi és szellemi fejlődését.

Mikor részvétünk és szavaink tettekké válnak, akkor adjuk meg igazán a választ: »Igen, őriző je vagyok az én atyámfiának.«

IMÁDKOZZUNK: Urunk, adj új feladatokat és energiát, meg hűséget, hogy a mai napon Krisztus példáját kövessük. Ámen.

— Akkor tudunk embertársaink segítségére lenni,

ha Krisztusban élünk és Ő mibennünk. —

Golden L. William, Kongo

19