Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 8.

Olvassuk: János 3:16—21.

»Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.« (János 3:21.)

A völgy szembeniével oldalán a felkelő nap sugárai felvetődték a dombok csúcsaira, amint az ablakomból figyeltem és szép lassan húzódtak lefelé. Az árnyékból fehér ház tűnt elő. A folyó mentén, a dombok alján kígyózó fekete vonalból fasor lett. A napfényben kukorica-föld tűnt elő, majd valami alaktalan fekete tárgyak. Azután a napsugár rájuk vetődött: csorda legelt a réten.

Amint a napsugarak előtörtek, a sötét árnyak továtűntek, és az egész völgyet napfény árasztotta el. Óh milyen csodálatos változás ment végbe egyszeriben.

Amikor Isten szeretetének ragyogása betölti az ember életét, a szomorúság és reménytelenség eloszlik. Bűn és gonoszság nem tudnak ott tenyészni, ahol Isten szeretető és világossága sugárzóan ragyog. Az istenfélő lélek örömet és boldogságot áraszt és minden gondja, vágya az, hogy másokat is Isten szeretetének körébe vonzon.

IMÁDKOZZUNK: Bocsásd meg Atyánk, ha hibázunk és útmutatásaidat elhanyagoljuk. Adj nekünk bátorságot, hogy a kísértéseknek ellenálljunk. Erősítsd hitünket bölcseséged által, s add, hogy mindég Neked szolgáljunk. Ámen.

— Úgy sugározzuk Isten szeretetét, hogy általunk

mások is Ő hozzá vonzódjanak. —

Masters A. Ervilla, Iowa

10