Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

..»Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Urnák nevében! Hozsánna a magasságban!«

János apostol Páthmosz szigeti száműzetésében mennyei látomások álmodó ja lett. Talán vissza emlékezett az első virágvasárnap pálma lengető jeruzsálemi ünneplésére. Akkor a tömeg hozsánna kiáltással éljenzett és Jézus követői ábrándozhattak egy talán hamarosan megalakuló földi királyságról. De János mostmár nem tekint a múlt hatalmaskodó uralkodóira. Csupán azokat látja, akik kijöttek »a nagy nyomorúságból« győzelmi pálmákkal kezeikben.

Mi is tudjuk, mily könnyű lelkesedni és pálmát lengetve kiáltani Hozsannát valamely emelkedett hangulatú tömeg gyűlésen. De azt is tudjuk, hogy mikor a sodrás az istentelen tömegbe visz, mily hamar lesz pálmánk szennyes és zúzott.

Húsvét úgy közeledik, mint az újjászületés és az új remények ideje, hogy újra felvegyük pálmánkat és kitartással magasra emelve haladjunk át, ha kell még a nyomorúságokon is, mindaddig míg felragyog számunkra minden nemzetek megváltott népének nagyszerű látomása, amint állanak az Isten trónja előtt, adva néki dicsőséget és magasztalást.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, arra kérünk, hogy erősíts meg bennünket, hogy ne csak a virágvasárnap hangulatában lengessük pálmaágainkat, hanem azokon a napokon is, amelyek a próbák és kereszthordozás napjai. Fiad nevében kérünk, hallgass meg kegyelmesen. Ámen.

—Hűségesnek lenni Krisztushoz sokkal fontosabb, mint pálmaágakat lengetni az Ő dicsőségére. —

VIRÁGVASÁRNAP, MÁRCIUS 22.

Olvassuk: Máté 21:1—11.

24