Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 4.

Olvassuk: Máté 25:41—46.

»Amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel ama legkisebbek közül, énvelem sem cselekedtétek meg.«

Jobban és jobban látom, hogy Isten kihívja az embereket védett menedék helyükből a világ nyugtalan forgatagába. Kint az utcákon, a piacokon, vagy félelmes zugokban emberek vannak, akinek segítségre, együttérzésre, megértésre van szükségük. Ha Istennel akarunk járni, akkor ezekre a helyekre is el kell mennünk.

Isten együtt érez a szegényekkel, az éhesekkel. Ö megosztja az elhagyottak és megvetettek gondját. Azokon keresztül közeledik hozzánk, akik az emberi önzés és hatalom vágy áldozatai. De Ő ott van azoknak a szívében is, akik a krisztusi lélek indítására igyekeznek a szenvedő emberiség szükségein segíteni. A bibliai részünkben leírt ítélet érvényes akár akarjuk megcselekedni ezeket akár nem. A kemény igazság az, hogy ha visszautasítjuk ezeknek a szegényeknek a megsegítését, Krisztust magát utasítjuk vissza.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, arra kérünk hogy töltsed meg szívünket irántad és felebarátainkkal szemben, növekedő szeretettel. Erősíts meg minket, hogy annak szellemében tudjunk szolgálni másoknak, Aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ö szolgáljon másoknak és életét adja a világért. Ámen.

— Amikor másokon segítünk, Isten munka társai vagyunk. —

Murray B. J., Quebec