Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1970-03-01 / 2. szám
CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 5. Olvassunk: Lukács 9:18—25. »Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét minden nap és kövessen engem.« Azok az emberek, akiknek minden kényelmük meg van az életben, sokszor nehezen tudják megérteni, amikor Jézus arra utasítja őket, hogy tagadják meg magukat. Sokunknak van autója, szép otthona, villanyvilágítással és vízvezetékkel. Van kényelmes ágyunk, puha párnákkal. Sokan azt gondolják a lemondás ezekre a dolgokra vonatkozik, de Jézus szavainak mélyebb értelme van, minthogy egyszerű aszkétizmussal megtudnánk magyarázni. Egy misszionárius valahol Afrikában, egy este amikor lefeküdt az ágyába, nyugtalan kopogtatást halott. Egy ember állt az ajtóban, akinek a fia nagy betegen már halálán volt. Az ember elmondta, hogy fia meg fog hallni, anélkül, hogy Jézust elfogadta volna megváltójának. A miszionárius azonnal ott hagyta kényelmes ágyát és több mint tíz mérföldet gyalogolt egy kis kanyargós ösvényen, hogy elvigye az üdvösség üzenetét egy fiatal embernek, akit jóformán nem is ismert. Az ilyen fajta önmegtagadásról beszél Jézus. Azt mondja, hogy ha az élet kényelmei tanítványságunk útjában állanak, gondolkozás nélkül le kell róluk mondanunk. IMÁDKOZZUNK: Atyánk segíts, hogy Jézust helyezzük az első helyre életünkben. Taníts meg minket arra, hogy mindig készek legyünk őt szolgálni, akár mi is legyen a reánk bízott feladat. Ámen. — Igazán túl sok megtagadni magunkat Jézusért, amikor Ő mindent feláldozott értünk? — 7
