Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

JANUÁR HAVI GONDOLATOK

».. .Mit kíván az Ur te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.« (Mikeás 6:8.)

Ez az ige arra tanít, hogy miként kell összekapcsolni a kegyességet, a pietizmust, a tevékeny hittel, az aktivizmussal keresztyén életünkben. A legjobb értelemben véve a pietizmus egy bizonyos formájú hitélete annak az egyénnek, aki jelentős lelki élményben részesült. Aktivizmus szintén a legtisztultabb meghatározásban egy lelki megtapasztalás kifejezési formája valaki részéről, céltudatosan részt vesz az emberi szükségben és nyomorúságban annak egyhítése, vagy megszüntetése céljából. Egyik a másik nélkül veszélyt rejt önmagában és mindkettő szükséges, hogy (kiegészítse életünket, arra a teljességre, amit Isten szándékozik.

A keresztyén egyház számára nehéz feladat volt e kettőt helyes egyensúlyban hozni századokon át. Hol az egyik, hol a másik került előtérbe, de nagy pillanatai a keresztyén történelemnek mégis azok voltak, amikor két oladala az igaz törekvésnek helyes viszonyba került.

Erre a helyes arányra ma is szükség van. Vágyunk, hogy jobb szociális körülményeket teremtsünk, de ez Isten megváltó szeretetének megtapasztalásából kell, hogy ki sarjadjon. Kegyesség és tevékeny hit, összefügg a Krisztus megbékéltetése által, mint ugyan annak a ténynek függőleges és vízszintes vetülete. Az első Isten felé, a második az ember felé tereli a figyelmet. De mindezen felül látnunk kell, hogy Isten úgy békélteti meg a világot Önmagával, hogy az megbékélést eredményez ember és ember között is.

Hunt H.G., Észak Karolina

i