Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 1.

Olvassuk: Máté 4:23—5:1.

»Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leüle vala, hozzámenének az ő tanítványai.«

Évekkel ezelőtt egy ifjúsági konferencia vezetője mondotta, hogy ő hetente egyszer rendszeresen elolvassa a »hegyi beszédet.« Valahányszor újra, meg újra tanulmányozta azt, mindég talál benne valami reá is érvényes új figyelmeztetést, tanítást, feddést, vagy bátorítást további keresztyén feladatok elvégzésére.

Olvasva a »hegyi beszédet« én általában átsiklottam az első verseken. Mégis egyszer felfigyeltem erre a pár szóra: »...hozzámen'ének az ő tanítványai...« Ez azt jelenti, hogy kívánták a tanítványok és Jézus kortársainak nagy sokasága a Vele való találkozást. Az emberek értékelték az első kézből nyert tapasztalatokat, tanításokat, amelyeket csak Jézus adhatott. Ezt a személyes találkozást Jézus sohasem utasította el. így lett ismert az emberek között az Ő jelleme és lelkülete. Látták, tapasztalták igazi baráti szeretetét és mindenki felé irányuló gondoskodását.

Kriszus a mi kortársunk is és ma is járhatjuk vele az élet útjait minden napon. Olvasva a szentírást személyesen megismerhetjük Őt, az Ige és a Szentlélek által. Tőle tudjuk meg, hogy Isten szeret és kívánja megtisztítani szívünket, hogy aztán bátorsággal, reménységgel és szeretettel töltsön be.

IMÁDKOZZUNK: Uram Tehozzád jövök hálaadással és várakozással. Taníts utaidra. Ámen.

— Krisztushoz jönni annyit jelent, mint felfedezni hogy Ő kész azonnal találkozni velünk és segíteni. —

Durham E.G., New York

4