Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, JANUÁR 30.

Olvassuk: János 15:1—11, Máté 6:9.

»Ti pedig így imádkozzatok: Mi atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved.«

Ha valamit jól akarunk csinálni, azt alaposan be kell gyakorolnunk. Jézus a Miatyánkban egy minta imádságot adott nekünk, s ez nagyon alkalmas arra, hogy a helyes imádkozást begyakoroljuk. Ehhez azonban mindenek előtt az kell, hogy ismerjük azt akihez imádkozunk.

Mexikói otthonunkban bibliaórát tartottunk és egy Tzeltal indián keresztyént is meghívtunk erre. Mikor az imádkozás ideje eljött, Feliciánót kértük meg, hogy vezessen minket imához. Kissé szégyenkezve mondotta: »én még nem tudok imádkozni, hiszen alig egy éve csak, hogy vagyok keresztyén«.

Az Istennel való társalkodás képességéhez nem 'kell gyakorló idő. Az új ormán megtért keresztyén is tud imádkozni, ha igazán megismerte Krisztust, akihez megtért. Szavai talán akadozók, de akihez imádkozik bizonnyal megérti. Kérése talán szegényes, de az Atya, akihez imádkozik, jól ismeri szükségeit. Isten azért küldte el a Szentleiket, hogy mindenre megtanítson minket. Imádkozni is megtanít. Meg tanít arra, hogy rossz gondolatainkból fakadó hibás kéréseink helyett miként vihetjük Isten elé a lelkünk tiszta könyörgését.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük neked Urunk az imádkozás lehetőségét. Szentlelkedddel taníts meg, hogyan beszélgessünk vele úgy mint Atyánkkal, akit ismerünk. Ámen.

— Az Istennel való teljes közösségben mélyül el az imádságom. —

Meyerik Dorothy, Mexico

33