Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 29.

Olvassuk: Zsolt. 121, Máté 10:16—20, 11: 20—30, Máté 6:8.

».. .Jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek Tőle«...

Őszintén meggondolva kevés kétség fér ahhoz, hogy imádkozni nehéz megtanulni Szavakat keresünk, nehéz koncentrálni figyelmünket, értelmünk elcsatangol.

Serdülő koromban egyik vasárnap egy dadogó lelkésztől segítséget kaptam problémáimra. Miután habozva kérte a bevezető ének eléneklését és röviden imádkozott, az Úri imádságot kezdte el: »Mi Atyánk...« azután megállt, majd szakaszonként folytatta. Előnyére szolgált a dadogása.

Uj jelentőséget kapott az ima részemre abban az órában. Mint fiatal fiú gépiesen szoktam elhadami az Úri imádságot. Azon a napon elmém megpihent a »Miatyánk« után. Személyes kapcsolat kezdődött közöttünk. Szükségben élő fiú voltam és Isten lett Atyám, aki ismerte hiányaimat. így történt, hogy Isten Atyaságát felismerhettem és ettől kezdve tartalmat kaptak imáim.

IMÁDKOZZUNK: Édesatyánk, köszönjük, hogy minket gondoskodó szeretettel teremtettél. Vezess bennünket hálás imánkban, hittel kérve szükségeink kielégítését. Zavaró körülményeink ellenére biztass bennünket, hogy Krisztus uralma egy napon megvalósul. Ámen.

— Gyakorlat tanít meg imádkozni. —

Plunkett Hedley, Észak-Irország

32