Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, JÚNIUS 27. Olvassuk: Efézus 10:20. »Azért Pál és Barnabás sok időt töltött ott, bátran prédikálva az Urban.« (Apostolok Cselekedetei 14:3.) Mit gondolunk mi Krisztusról? Keresztyénnek ne­vezzük magunkat,, de valójában komolyan állást fogla­lunk-e a világban mellette? Van-e bátorságunk ehhez? Mikor mások a vádlottak padjára ültetik és külön­böző rágalmakkal illetik, mi hogy viselkedünk? Csak csöndben figyeljük az eseményeket, vagy pedig kiál­lunk mellette, és még biztosítjuk is a vádlókat arról, hogy Krisztus nagyon szereti őket még akkor is, ha ellenségesen viselkedtek vele szemben. Az amerikai Polgárháborút megelőző években — itt az Egyesült Államokban — egy gazdag gyülekezet lelkésze arra kényszerült, hogy lemondjon állásáról, mert a rabszolgaság ellen foglalt állást egy prédikáció­jában. A gyülekezet néhány tagja vele tartott. Nem sok­kal ezután baleset érte a lelkészt, és nem volt remény ahhoz, hogy életben maradjon. Halálos ágyán egy ba­rátja azt kérdezte tőle, hogy mit üzen gyülekezetének, Azt üzenem nekik — válaszolta — hogy álljanak ki Krisztus mellett!« Ez a barát Duffield György volt. A haldokló lelkész szavai úgy megihlették lelkét, hogy később az »Állj ki Krisztus mellett« kezdetű gyönyörű éneket írta. IMÁDKOZZUNK: Atyánk, ki arra méltattál min­ket, hogy munkatársaid legyünk, segíts, hogy méltók lehessünk erre az elhívatásra. Add, hogy teljes valónk­kal tudjunk Téged mindig szolgálni. Ámen. — Egy bátor ember bizonyságtétele másokat is arra indít, hogy álljanak ki Krisztus mellett. — Muirden W. Angus, Ausztrália SO

Next

/
Oldalképek
Tartalom