Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1970-05-01 / 3. szám
VASÁRNAP, JÚNIUS 28. Olvassuk: Lukács 8:22:25, Zsoltárok 116:6—10. »Az Ur megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem... Hittem azért szóltam noha igen megalázott valék.« Valamelyik esztendőben korábban érkezett a tavasz, mint annak rendes ideje. De aztán hirtelen visszájára fordult az időjárás és lefagytak a fák bontakozó rügyei, meg a kert virágai is. így a gyümölcsfák és a kerti növények többsége is csak egy év múlva hozhatták elő értékeiket. Hasonlóan, vannak idők mikor mi is kellene, hogy pihenőt tartsunk, de kötelezettségeinkre hivatkozva inkább elhárítjuk ezt a szükségünket. Vagy azt mondjuk, hogy nincs elég pénzünk arra, hogy magunknak kellemes kikapcsolódást biztosítsunk. Aztán hirtelen valami komoly baleset, vagy betegség torpant meg bennünket életünk rohanásában. S míg kénytelenek vagyunk ágyban pihenni, megdöbbenve látjuk, hogy a dolgok nélkülünk is haladnak, hogy hasznosak lehetünk, de nélkülözhetetlenek nem. Felgyógyulva, csodálattal ismerjük fel, hogy Isten miként tudja megújítani erőnket és életkedvünket az Ő végtelen bölcsessége szerint. Azok akik igazán bíznak Istenben, nem vesztik el hitüket a szenvedések között és a betegség idején sem. IMÁDKOZZUNK: Segíts édes Istenem, hogy ne tekintsem kárbaveszett időnek azt, ami kiesik a rendszeres munkából. Inkább add, hogy a pihenés lehetőségeit kihasználva a Te kegyelmedből visszanyerjem erőmet és életörömömet. Urunk a Jézus nevében. Ámen. — Nyugalmas és viszontagságos napokban egyaránt rábízhatjuk magunkat Isten vezetésére. — Foltz H. Mildred, Texas 61
