Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

SZERDA, MÁJUS 27. Olvassuk: Máté 5:8—16. »Úgy tündököljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.« (Máté 5:16.) Egy alkalommal, amikor az egyik bevásárlási köz­pontban pásztori látogatásokat tettem, beszédbe ele­gyedtem egyik egyháztagunkkal és nem egész három éves kisleányával. Mielőtt elváltunk egymástól, az asz­­szony a gyermek felé fordult és megkérdezte: tudod-e ki volt ez? A kisleány sugárzó arccal, szemrebbenés nélkül válaszolta: az Isten... Amikor hallottam a kisleány válaszát, először de­rültem, azután meg elgondolkoztam rajta. Két dolog jutott eszembe. Először is az, hogy nemcsak az ilyen kicsiny gyermekek, hanem a felnőttek is másokon ke­resztül ismerkednek meg Istennel. Isten embereken át munkálkodik és lesz valósággá. — A másik, ami eszem­be jutott az volt, hogy az emberek sokszor nem reá­lisan látnak minket, hanem idealizálnak, — többnek és különbnek látnak, mint amik vagyunk. — Tehát ha­tással vagyunk mások életére, — úgy hogy sokszor észre sem vészük. IMÁDKOZZUNK: Atyám, sokszor megszégyenít, hogy az emberek többet gondolnak rólam, mint amilyen valóban vagyok. Könyörgök áldd meg életem azzal a boldogsággal, hogy méltó legyek, ne a dicséretre, ha­nem a Te akaratod cselekvésére, Ámen. — Isten nem vagyunk, — de Isten Szentléikét tük­rözhetjük. — , Wallace Branson, Észak Karolina 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom